Ezt a fényképet sietek feltenni, nehogy a mondandóm a kampánycsendbe belógjon. Ugyanakkor nem akarom, hogy elvesszen. Fontos korjelző.
Elöljáróban tudni kell, hogy a művészettörténészek sokat elmélkedtek azon, vajon a művészeti stílusok korhoz kötöttek-e vagy örök életűek. Eugenio (katalánul Eugeni) d’Ors nyomán elterjedt az a nézet, hogy a barokk igenis örök, sőt a spanyol néplélekhez (ha van egyáltalán ilyen) a barokk illik a leginkább, ellentétben a német néplélekkel, amely a gótikában csúcsosodik ki. Szó szerint értve.
Az internacionalista lélekhez ily módon meg a szocialista realizmus illett. A katonai ügyekben is járatos Zsdanov elvtárs nézetéhez még a hazaköltöztetett Gorkijt is megnyerte.Mondják ezt a stílust Sztálin-barokknak is, ami helytelen elnevezése az alapjában klasszicista alapokon nyugvó korstílusnak. Erről a stílusról, mivel politikailag még forró pite, ma kevés szó esik, bár a facebookon időnként feltűnik egy-egy ez időkből való kép (például Rákosi búzakalászt morzsol) vagy plakát, de főleg vicces jelleggel. Tehát hihetnénk, ez már a legyőzött múlt, léphetünk tovább.
De nem, ki kell jelenteni, a szocreál is örök. Ha megnézzük a plakátot, minden elemében azt a kort idézi. Határozott, alaposan megmunkált arc, amely a jövőbe tekint. Óriási fej, amit egy a Károly körúton álló különben jelentős méretű épület gyufás skatulya méretre való csökkentésével lehet elérni. Fontos elem a retusálás: a feladat az volt, hogy a fej ne is fénykép, hanem festett szobor hatású legyen, aminek a hirdetőoszlop még tömegsúlyt is tud adni..
Ami különösen feltűnővé teszi, hogy a szocreál kopog újra az ablakon, hogy nem is valami nagy politikus személyi kultuszáról van szó, hanem egy kerületi polgármesterjelöltről, akinek – ha a szóbeszédnek hinni lehet – a jogköreit egy új törvény tovább fogja kurtítani. Ilyen értelemben mesterművel állunk szemben: a stílus jelent meg a maga mezítelenségében jelentéktelen tartalommal.